Dr. HEM

PÁRKAPCSOLAT VIII. –A „GYÜMÖLCS”

A kapcsolat elején sok minden tisztázatlan. Kinek milyen céljai, elvárásai vannak. Talán azért mert ezekről nem beszélünk, sőt sokszor nem is tudunk.
Nem volt divat a szocializmusban célorientáltnak lenni, vagy aki nagyon hajtott azt a többi lehúzta. Ezért a szülőktől nem tudtuk ezt megtanulni. Most viszont kell. Sőt tervezni is kell, meg félre tenni, meg … Sok fontos dolog van.

Ülök egy képzés bemutató óráján, és van benne egy gyakorlat. Párban vagyunk, és oda-vissza játszunk. Egyszer én mondok el valami problémát, és a másik fél hallgat engem értően, empatikusan, és aztán cserélünk.
Az én párom egy hölgy, aki 6 év babázás után választás előtt van. A gyerekek iskolába, óvodába mennek. Két éve költöztek Debrecenbe, a férjének itt a munkahelye, az övé 70 km-re van. Nem tud visszajárni oda tanítani többé. Mit csináljon? A férje azt mondta, hogy van egy éve, hogy megtalálja a helyét, mert meg tudja oldani a család megélhetését… De hát akkor ő? És forgolódik a szavak körül. Nem találja mi a gond. A szájába adom: „Félsz attól, hogy haszontalan vagy szeptembertől?” Csend. Látom, ahogy újrahuzalozódik az agya. Végül rám néz, és kimondja, hogy ettől fél. És utána megindul a beszéd ismét. Vajon mit csináljon? Tanár volt eddig. Valami mást kéne…
Hallgatok, majd újra felteszek egy kérdést: „Biztos, hogy 8 órában akarsz dolgozni?”  Megint csend, huzalozás: „Van más lehetőség is?”

2017 augusztusát írunk, és én a tinédzser kor problémáiról tartok előadásokat hetente, van hogy több helyen is. Tudom, hogy a probléma nem akkor kezdődik. Valahol korábban romlik el a kommunikáció a szülő és a gyerek között. És most értettem meg, hogy mi a gond. A gyerek, amíg otthon van anya, nyugodt, kiegyensúlyozott. Megkapja a figyelmet, szeretetet,  ami kell neki. Van rá idő. Belefér a napba háztartás, főzés, gyerekkel törődés.  Aztán hirtelen elmegy anya dolgozni, napi 8 órát, és hazajön, főz, nincs ideje megnézni csak egy pillanatra az oviból hazahozott rajzot: Szép! És már fordul is vissza krumplit hámozni, vagy dolgozni. A gyerek szeretetnyelve sérül, a tankja ürül. Hisz a szülőnek sincs. Vagy apára van bízva a gyerek, aki újságot olvas mellette. Az még a jobbik eset, ha együtt mennek el tankolni a gyerekkel, hogy anyát mentesítsék. Takarítás, mosás, főzés, rendrakás, tanulni a gyerekkel, fuvarozni a családot, csinosan felöltözve, hatékonyan dolgozni, hazavinni a munkát, és éjjel buja szeretőnek lenni. Hát elég nagy feladat 24 órában. Attól, hogy anya valaki, nem kap plusz órákat.
Sok éve lapozgattam egy könyvesboltban könyveket, míg vártam. Gandi került a kezembe, aki azt írta a nők munkába meneteléről, hogy a legnagyobb vétek odaadni a gyerekem nevelését más kezébe.
És eszembe jutott Madách Ember tragédiája, a falanszter. Ott 6 évesen vették ki a gyereket a szülő kezéből, mi ma 3 évesen, van, aki 2 évesen adja be oda. A kényszer miatt, a pénz miatt. Sikerült olyan drága életet csinálnunk, hogy oda kell adjuk a legféltettebb kincsünket. Más gondolatai, elvei, értékrendje épül be az én gyerekem fejébe.

A rendelőmben látom a gyerekeket, a viselkedésüket, ahogy a világhoz fordulnak, és azt is látom, hogy a szeretettankjuk mennyire van feltöltve. Persze habitus is beleszól, de hogy mennyire kezelhetőek, együttműködőek, az hamar kiderül.
Tinédzser korból pedig legtöbbször élettörténetek kerülnek elém felnőtt pácienseimtől.
Láttam, ahogy a szülő és a tanár egymásra mutogatnak egy-egy kisiklott gyerek felett.

Felesleges. Igaz, hogy rengeteg időt elvesznek az óvoda és iskola, a gyerek továbbra is a szülő felelőssége. És amit nem tesz bele időben, energiában, azt 14 éves korban meglátja. Soha nem késő, még akkor is van a vádaskodás helyett egy jobb út. Feltölteni a szeretettankot.
De ha még előtte vagy, akkor anyaként 4 órában dolgozni és folyamatosan tölteni egymást.  

És szerinted mennyire hat ki a párkapcsolatra egy problémás gyerek?
Mennyire lehet jól nevelni tinédzsert egy problémás párkapcsolatban?
Vagy mennyire befolyásolja a pár döntése a jövő problémáit?

Gandhival búcsúzom: „Bármit teszel, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd!”