PÁRKAPCSOLAT IV.
Ma van a 27. házassági évfordulónk. Izgalmas dátum, hisz 2017. január 27-e van. Második napja nincs hangom. Van időm gondolkodni, mert a számon nem jön ki semmi. Most az agyam dolgozik.
Hetek óta egy gondolatra fókuszálok, a PÁRKAPCSOLATRA. És jönnek a gondolatok.
Tegnap azt kaptam, hogy akkor jó a házasság, ha úgy működik együtt a két ember, mint a jobb meg a bal kezem, vagy a jobb, meg a bal lábam. Összehangolva. Egyforma terheléssel.
Ehhez kell egy olyan központi irányító rendszer, mint az agy. Ez egy nagyon komoly szervrendszer. (Mikor ismételtem a másod évet anatómiából, az agy volt a fő téma. Azon viccelődtünk, hogy vajon a prof miért rúgott ki 100 diákot évismétlésre? Végül az egyikünk felkiáltott :Hát hogy legyenek már olyanok is, akik valamit is értenek az agyról tartott előadásiból…)
Nos a mi életünkben mi fogja helyettesíteni ezt a központi mozgató erőt?
Nem biztos, hogy így van, csak ezt a választ kaptam: A cél az ami össze fog tartani, össze tud hangolni. És mi az a cél, ami mindkettőnkben ott van?
Édesapám azzal engedett a házasságba, hogy amíg a hálószobában rendben van minden, addig nincs megoldhatatlan probléma. És azt is mondta, hogy a házasság nem a szerelemről szól, hanem arról, hogy felneveljük a gyerekeinket. És utána az unokáinkat…
Nem az én egyéni célomról.
Ma azt gondolom, hogy valahogy az egyéni célok is bele kell férjenek, különben nem bírom ki. De az egyéni célt is hozzá kell alakítani.
Amiért hálás vagyok az uramnak, az az, hogy megmutatta, hogy ő akkor tud a családhoz fordulni, ha elmehet vadászni. És kiélheti azt az agressziót amit itthon nem kéne.
És én is mehettem tanulni, salsázni, bárhova, csak boldogan jöjjek haza.
Amikor pedig kellett, akkor beosztottuk, hogy ki megy a gyerekért éjfélkor a bulizó helyre…
Sajnos nincs garancia a jövőre. Minden ott dől el, hogy közös-e még az a cél...
Én azt gondolom, hogy a cél tartott össze minket, hogy a közös megoldásban tudjunk gondolkodni.
„Szeresd a célodat!
Automatikusan
Haladni fogsz.” Sri Chinmoy
Sajnos nincs garancia a jövőre. Minden ott dől el, hogy közös-e még az a cél...
Ami persze csak majd utólag derül ki.