Dr. HEM

Beszélgetés egy 63 éves  családanyával

Beszélgetünk, közben simogatom a kisborjúnyi kutyát. Szó szót követ, és megszólal a gazdi: Ő az unoka. Bőszen helyeslek, hogy igen nekem is elmentek a gyereke otthonról, és a cica és a kutya adja az életem értelmét, nálunk ők a gyerekek, unokák.

Ekkor rám néz és mesélni kezd:” Tudod most voltam a 45 éves érettségi találkozón. 40 éves és 38 éves fiaim vannak és nincs család, feleség egyiknél sem, de még kilátásban sem. És az osztálytársaim közül alig volt, akinek volt unokája! Az anyósomnak erre az időre pont a dédunokája született meg. Nekem meg kilátásom sincs, hogy legyen…
Volt a fiamnak egy menyasszonya, addig minden működött, míg itt laktak nálam, és én mindent megcsináltam. Aztán külön költöztek, önállóan élni, és onnan indult a baj. A lány azt mondta, hogy munka után ő fáradt, és nem akar háztartást vezetni… Elköltözött. Azóta a fiam egyedül megold mindent. Mos, főz, takarít. A lányok nem akarják bevállalni az otthonteremtés fáradtságát.”

Megöl minket a kényelem. Az, hogy nem kell a gyerekeinknek otthon kicsi kortól csinálni semmit, óriási baj. Nem alakul ki a rutinja a szolgálatnak.
Mert a párkapcsolatban van sok jó, és van sok olyan, amit meg kell tenni.
A fiam egyszer valamit nagyon nem akart megcsinálni, és akkor azt mondtam: „Nem kell örülnöd csinálás közben, de meg kell csinálni. Viszont te jársz jobban, ha már így is úgy is meg kell tegyed, hogy találsz benne valami örömet."

A csinálás rutinját otthon kell kialakítani, ez a szülő feladata. Nem az, hogy kikímélje a gyereket, nem az, hogy elektromos bébiszitter nevelje, vagyis tévézzen és akkor nyugton van, hanem az, hogy megtanulja magát fenntartani. Főzni, mosni, takarítani, vasalni… Persze a tinédzser nagyon fog ez ellen tiltakozni! Veszekszik, nem csinálja, duzzog… Szabad neki! A szülőnek meg tudnia kell, hogy erre rá kell venni valahogy. Nem pénzzel, mert ha felnő, nem fog érte pénzt kapni a párjától. Az együttdolgozásnak, a másikért tevésnek kellene legyen ott a csírája.
Ez az alapja, hogy unoka lehessen. Tudni kell szolgálni. Mert a gyerek ébreszt, fogzik, és nem fizet az éjszakai műszakért. Max a kis kocogó fognak örülünk napokkal később. De addig…

Főzés: Volt idő, hogy annyit utaztam, hogy nem volt mit enni. Ekkor jött az, hogy be volt osztva minden nap, hogy ki  főz. A fiam heti két napot vállalt be, és akkor vagy túrós csuszát ettünk, vagy rántottát. Csak ezt a kettőt tudta megcsinálni. 10 évvel később, az „ügyetlen” fiú olyan bográcsos ételt főzött egyedül, hogy én is megnyaltam mind a tíz ujjam. És most élvezi. Minden, amiben gyakorlatot szerzünk, előbb utóbb örömöt fog adni. Csak át kell billenjen.
Sok munka, sok kitartás, de beérik!!!

Szóval javaslom, hogy tanítsd meg a gyerekedet önállónak lenni. Elég egyszerre egy feladatot rutinná tenni, aztán a következőt, majd a következőt.

Én pedig gyakorlom a szolgálatot az állatokon, amíg nincs unokám!

Szeretettel: Dr. Harsányi Edit Marianna