Dr. HEM

EZ ANNYIRA IGAZ!!!!*
>
>
> Istennel beszélget egy ember:
>
> Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és
> milyen a Pokol.
>
> Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és
> megengedi az embernek, hogy betekintsen
>
> A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal
> közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
>
> Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
>
> Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és
> halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
>
> Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,
> odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy
> kanállal.
> De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem
> tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
>
> A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket
> látva.
> Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
> Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
> Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult,
> ugyanaz
> volt, mint az előző szobában.
> Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval,
> amitől
>
> ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
> Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat
> tartottak a kezükben.
>
> De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak
> voltak és nevetve beszélgettek egymással*.
> A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
>
> Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak
> 'képesség' kérdése. ők megtanulták egymást etetni, míg a
> falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
>
> 'Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a
> Földön.'
>
>
> Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a
> levelet.
> Csak 7 %, az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.
> Én megtettem... -ha efogadod! Áldott, szép életet!