Ablak
Ablak
>
> Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
>
> Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel
> megmozgassa a szervezetét.
>
> Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
>
> A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
>
> Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a
> nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
>
> Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal
> töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon
> át a kinti világból.
>
> A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók
> tartották életben. Már alig várta őket, ez volt minden változatosság az
> életében.
>
> Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.
>
> Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon és gyerekek játszottak távirányítós
> játékhajóikkal rajta.
>
> Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba
> felejtkezve.
>
> Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti
> világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a
> látványt.
>
> Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karnevál
> menetről beszélt.
>
> Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket
> a másik érzékletes leírása alapján.
>
> A napok és hetek teltek.
>
> Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert
> élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.
>
> Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
>
> Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg
> kérte,hogy a másik ágyban fekhessen.
> A nővér szívesen segített, kényelembe helyezte őt azon az ágyon, majd magára
> hagyta.
>
> Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember és megdöbbenve
> látta:......az ablak egy tűzfalra néz.
>
> Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan
> szépnek festette le az ablakon túli világot.
>
> A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.
> Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt ! - mondta a férfinak.
>
> Tanulság:
> Az igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját
> helyzetünkkel.
>
> Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat
> osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
>
> Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az
> életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
>
> Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma -
> bármilyen sok is jusson - véges !!!
>
> Ennek a kis történetnek nem ismerjük az íróját.
>