Dr. HEM

Tegnap volt a 20 éves orvostalálkozóm. Jó volt leülni,és végighallgatni, hogy mi történt velük. Egy idő múlva megütötte a lelkemet valami ami a fülnek hallhatatlan, a csalódottság, a "nem ezt vártam érzése". Volt aki ki is mondta, hogy a gyereke szerencsére nem akar orvos lenni. Aki orvosként dolgozik, az karitatívnak tartotta a fizetését, aki gyógyszerképviselő, vagy kutató az legalább pénzben, vagy tudományos fokozatban elismert. Pedig nagy karrierek is voltak, hiszen ott ült az ország legfiatalabb akadémikusa, a biofizikai intézet professzora! Sok lány csendben a családi hátteret biztosította, hogy a férj tudjon haladni. Aki más pályát választott és boldog, vagy elégedett az szabadkozott, és egyszer csak rájöttem, hogy én is sorrakerülök. Egyetlen természetgyógyászként, MLM-esként...

És elmondtam, hogy az első 11 év elég hányattatott volt, de 9 éve a helymen vagyok. Gyógyítok, csak másképpen: homeopátiával, gyógynövényekkel, táplálkozással. Tanítom az egészséges életet családoknak, prevenció van a szívem közepén. 9 éve én más módon karitászkodom, időt, és figyelmet kapnak tőlem, a tudásomat adom oda. Szeretnek a munkatársaim, de a vezetőim is. A svájci anyacég elismeréseként külföldön is előadok... Egyetemista a fiunk, gimnazista a lányunk, 21 éve ugyanaz a férjem, szeretem az életem, és mellékesen salsázom 3 éve. Mert túl rövid az élet, hogy azt csináljam ahol nem kapok elismerést, nem érzem magam fontosnak és nincs ott az élvezet.

Sokan odajöttek, anekdotáztunk, nagyokat nevettünk homeopátiás, táplálkozási tanácsok röpködtek és éjfél előtt még megmutattam néhány salsa lépést. Elindultunk haza, amikor megtudtam, hogy egyik társam két fia időközben tolókocsiba került egyik 3 éve, a másik 1 éve... Szerencsére nem sírtam el magam, de látta a döbbenetemet az arcomon.

Ma amikor elolvastam az Adj hálát című cikket folyt a könnyem örömömben és hálámban, hogy mennyire jó dolgom van, mennyi mindenem van, ami nem mérhető pénzben.

Imádom a munkámat! Annyira hálás vagyok amiért ennyi érdeklődő fejlődni vágyó tag van a csapatomban! 2000 családot érdekel az egészségmegőrzés! Van értelme minden percemnek.

Folyamatosan képezhetem magam minden téren. Van rá időm, pénzem, és agyam. Nem kényszer, én akarom.

Élnek a szüleim, az Édesanyám úgy siet, hogy alig érni utól, pedig 10 évig iszonyatos fájdalmak közt élt. Az Édesapám számonkér, ha elfogy valami a szekrényből pl. vitamin, kapszula. Élni akar!

Pénteken együtt ebédeltem a Keresztfiammal. Olyan okos és szép fiú, olyan büszke vagyok rá. Utána salsabemutatóra mentem, és az előadás végén megszólított a nézőkből egy hölgy, hogy mennyire tetszettünk, milyen jól táncolunk.

Egyetemista a fiunk. Várja az egyetemet! Sose akart tanulni eddig. Kiürítette a fiókjait, üres az asztala. Nem hittem, hogy ezt megérem.

Gyönyörű a kertünk, a lányunk és a barátja megcsinálták, amíg odavoltam. Precízen levágva a fagyal, összegereblyézve, felseperve...

Gyönyörűen sütött a nap ma! Volt időm edzeni menni, kenyeret sütni, cikket írni. Megnéztem a patakomat, hogyan folyik, milyen a hangja, milyen az illata. Rengeteg kis diófa van a partján és érett bodza. Hálás vagyok, hogy itt élhetek.

Kibuggyant egy hálakönny- mára már mehetek.