SVÁJC? MEGÚNHATATLAN!
2013.09.01
Most voltam tizenharmadára Svájcban, és élveztem! Mert semmi nem volt ugyanaz. Sem a helyek ahol megszálltunk (szerencsére a Pax montatna ugyanaz volt), sem az emberek, akikkel voltunk. És egy új szemével látni..
Eszembe jutott az első buszos utam! A gleccser látványa, vagy amikor nem tudtam aludni, mert még az utolsó pillanatokat is ébren akartam tölteni az éjszaka. Most meg repültünk, csak úgy 2 óra alatt meg is érkeztünk.
Már „hazamegyek” a Nahrin gyárba! Akarok tudni minden új dolgot, látni akarom. Kell tudnom az újításokról, új termékekről. Ide tervezem a jövőm! Hiszen mit is kezdenék a kedvenc Íróm…Csokipudingom nélkül? Szóval ez egy életre szóló szerelem.
Szétnéztem a csúcsokon: még van hely!!! Gyere velem!
Dr. Edit
Egy fergeteges svájci úton vagyunk túl. Nekem óriási öröm volt mikor anya mondta, hogy jövök vele Svájcba mert 2 személyre teljesítette a versenyt. Maga a hely, mármint Svájc, gyönyörű volt. Nem lehetett betelni a hegyekkel. Alföldi gyerek lévén nekem ez egy felejthetetlen élmény volt látni, mikor a hegyre rátelepszik a felhő, vagy hogy még augusztusban is van hó a csúcsokon.
A társaság nagyon befogadó volt, egyedüli fiatalként sem unatkoztam, hanem mindenkivel el tudtam beszélgetni.
A szállodák közül főleg a Pax Montana tetszett, amiben első nap szálltunk meg.
Nekem a legnagyobb élmény az, hogy ez az út megszeretette velem a „gombát”. Több alkalommal is gombás ételt ettünk és egyik finomabb volt, mint a másik.
Én nagyon jól éreztem magam és kívánom sok embernek hogy ők is tapasztalják meg ugyanezt az élményt.
Fecó