Miért olyan borzalmas szó az, hogy "MÉG"?
Miért olyan borzalmas szó az, hogy MÉG???
Nemrég egy beszélgetés kapcsán jutott eszembe, hogy erről írnom kell!
Valami megváltozott a férfi nő kapcsolatban.
A nőnél nem elég, hogy jó anya, hogy főz, tiszta a családja, a lakása, hogy éjjel is állja a sarat… A munka világában is le kell tenni valamit az asztalra, hogy valaki legyen. Hogy valakinek érezze magát!! Biztos, hogy ez nem megy valaminek a rovása nélkül. A gyerek lesz az, aki devianciájával megmutatja, hogy nem sült el jól. Csak akkor már késő, mert a gyerekbe bele teszek 14 év szeretetet, nem alvást, tanítást, törődést, betegápolást, és majd ott 14 évesen derül ki, hogy elég volt-e! Pedig közben úgy tűnt, hogy megy az autó.
Mi történt a férfi életében? Igazából nincs rá szükség… Teljesen működőképesek az egy keresőmodelles családok. Már nem kell tűzifát hazatolni, fát vágni, vetni, aratni, megvédeni a nőt és a gyerekeket, nincsenek kihívások. A férfi erőre nincs szükség. És a férfi is meg tud élni egyedül, van mosoda, étterem, nőt pedig bármikor kaphat, akár egy éjszakára is, és fizetni sem kell érte.
A hosszú távú párkapcsolat vállságát éljük. A régi világgal együtt kidobtuk annak értékeit is. Az érték pedig a gyerek, a jövő. A két ember, mikor házasságot köt, nem tudja, hogy valójában szövetséget kötöttek. Nem a szerelemre. Nem a hűségre. Nem a „szeretlek, amíg nincs baj” esetére. Szerződés arra, hogy felnevelik a gyerekeket, útjára engedik őket, és fogadják az unokákat… az útközben felmerülő problémákat pedig együtt megoldják!
1960-ban mondta ki a pápa, hogy nem bűn szeretkezni akkor sem, ha nem pont gyerekcsinálási szándékkal tesszük.
A nő elment dolgozni… és most már élvezni is akarja a szexet. Rájött, hogy lehet az jó is. Rájött, hogy a munkahelyi sikerek mellé az is jár. Megjelent a férfi prostitúció is…
És elhangzik a nő szájából az a szó, hogy MÉG! Az elején tetszik, aztán már „Hát jó”, És eljön a pillanat amikor csere jön. A jó apukát, a keresőt, felváltja a „lepedő akrobata”. És jön a következő, meg a következő.
Vajon képes e a férfitársadalom elfogadni ezt az új kihívást? 2000 évig + előtte, csak a faj fenntartása volt a feladata. Ezért ő megkapta a „mindig élvezni képes” alapállapotot. Most viszont meg kell tanulnia kielégíteni a nőt, ami sokkal nehezebb, hosszabb folyamat.
Most már hiába mondja a férfi, hogy mindkettőnknek ugyanannyi ideje volt rá… a nő megoldja, csak máshogy.
Fejlődésben nincs megállás, úgy látszik itt sem…